Mi az edzésterhelés? A rögzített terhelés gyorsabb és lassabb átlaga
A CTL és az ATL a rögzített edzésterhelés egy lassabb és egy gyorsabb átlagát veti össze. Megmutatjuk, mit ír le a modell, mit jelentenek a hagyományos elnevezései, mit nem tud mérni, és hogyan alkalmazza az Incredible a kardióra és a naplózott súlyzós gyakorlatokra.
Az edzésterhelés modellezése a rögzített terhelés egy lassabb átlagát veti össze egy gyorsabbal. A klasszikus modell a lassabb átlagot CTL-nek (Chronic Training Load, krónikus edzésterhelés), a gyorsabbat ATL-nek (Acute Training Load, akut edzésterhelés), a kettő különbségét pedig TSB-nek (Training Stress Balance, edzésstressz-egyensúly) nevezi. A megszokott „fitnesz”, „fáradtság” és „forma” elnevezések csak hagyományos, leegyszerűsítő címkék. Egyik érték sem méri közvetlenül a fizikai erőnlétet, a fáradtságot, a regenerálódást, a közérzetet, a teljesítményt vagy a sérülésveszélyt.
Az alapötlet
A modell ugyanazt a napi rögzített terhelésértéket két súlyozott átlagon futtatja végig. Az egyik hosszabb időállandót használ, és fokozatosan változik. A másik rövidebb időállandót használ, és gyorsabban reagál. Ha a lassabb átlagból kivonjuk a gyorsabbat, látszik, hogyan viszonyul a közelmúlt rögzített terhelése a hosszabb távú rögzített mintázathoz.
Ez a gyorsabb–lassabb felépítés a Banister által 1975-ben leírt impulzus–válasz modellből ered, amelyet később Dr. Andrew Coggan a TrainingPeaksen keresztül a gyakorlati edzéselemzéshez igazított. A modell történeti szóhasználata az edzésre adott, modellezett válaszokat írja le. Az értékek ettől még csak matematikai összegzései a beléjük táplált terhelési adatoknak.
Képzeld el a két átlagot két különböző tollal húzott vonalként:
- CTL a lassabb vonal. Minden rögzített nap csak egy kicsit mozdít rajta.
- ATL a gyorsabb vonal. A közelmúlt rögzített napjai jobban megmozdítják.
- TSB a két vonal közötti függőleges távolság. A vonalak egymáshoz való viszonyát írja le, nem azt, hogy valaki hogyan érzi magát, vagy hogyan fog teljesíteni.
A három szám
CTL: a lassabb átlag
A CTL a napi edzésstressz exponenciálisan súlyozott átlaga, nagyjából 42 napos időállandóval. Az edzésplatformok hagyományosan „fitnesznek” hívják, de valójában a modellbe táplált rögzített terhelés lassabb összegzése.
- Nő, ha: hetekig, hónapokig rendszeresen edzel
- Csökken, ha: hosszabb szünetet tartasz, vagy érezhetően kevesebbet edzel
- Lassan változik: egyetlen kemény edzés alig mozdítja meg a CTL-t, egyetlen pihenőnap pedig alig csökkenti.
A magasabb CTL azt jelenti, hogy a lassabb átlagban több rögzített edzésstressz van. Nem bizonyítja, hogy valaki jobb erőnlétben van, több edzést bír el, vagy jobban fog teljesíteni. Az értékek a terhelésszámítás módjától és az adatforrástól is függenek, ezért különböző emberek között csak korlátozottan hasonlíthatók össze.
ATL: a gyorsabb átlag
Az ATL a napi edzésstressz exponenciálisan súlyozott átlaga, nagyjából 7 napos időállandóval. Az edzésplatformok hagyományosan „fáradtságnak” hívják, de a rögzített terhelés gyorsabb összegzése, nem a fáradtság mérése.
- Nő, ha: az elmúlt néhány napban keményen edzettél
- Csökken, ha: pihensz, vagy könnyű edzéseket végzel
- Gyorsan változik: egyetlen kemény edzés is érezhetően megemeli az ATL-t, két pihenőnap pedig érezhetően csökkenti.
Az ATL önmagában nem rossz. Egyszerűen nagyobb súlyt ad a közelmúlt rögzített edzéseinek, mint a régebbieknek. A magas érték önmagában nem jelenti a túlerőltetés vagy a túledzettség diagnózisát.
TSB: a két átlag viszonya
A TSB a CTL és az ATL különbsége. Az edzésplatformok „formának” vagy „frissességnek” is nevezhetik, de csak a két modellezett átlag viszonyát írja le. Nem tudja megmondani, hogyan fogod érezni magad, vagy hogyan fogsz teljesíteni.
TSB = CTL − ATL (lassabb átlag mínusz gyorsabb átlag)
| TSB-érték | Viszony a modellben | Óvatos értelmezés |
|---|---|---|
| Pozitív (0 felett) | A CTL nagyobb az ATL-nél | A közelmúlt terhelése a lassabb átlag alatt van |
| Enyhén negatív (0 és −10 között) | Az ATL kicsivel nagyobb a CTL-nél | A közelmúlt terhelése kicsivel a lassabb átlag felett van |
| Mérsékelten negatív (−10 és −30 között) | Az ATL jobban meghaladja a CTL-t | A közelmúlt terhelése jobban a lassabb átlag felett van |
| Erősen negatív (−30 alatt) | Az ATL jóval meghaladja a CTL-t | Nagy modellezett különbség, amelyet csak a körülményekkel együtt lehet értelmezni |
Az edzők gyakran használják ezt a viszonyt az edzésblokkok és a versenyre való ráhangolódás (tapering) áttekintésekor, egy szempontként a sok közül. Negatív TSB akkor fordulhat elő, amikor a közelmúlt edzésmennyisége megnő; ha csökken a rögzített terhelés, az ATL gyorsabban esik, mint a CTL. A számot ettől még a sportoló, a sportág és a forrásadatok minősége fényében kell értelmezni.
Egy egyszerű példa
Kövessük négy héten át Alexet, aki hobbiszinten fut, kitalált „edzésstressz”-egységekkel számolva. Alex hónapok óta heti körülbelül 140 egységet fut, így mindkét átlag 20 körül indul. Az alábbi számok a két átlag napról napra történő kiszámításából jönnek.
1. hét: könnyű kezdés
Alex háromszor fut: kedden (stressz: 50), csütörtökön (stressz: 40) és szombaton (stressz: 60). Heti stressz: 150.
- Az ATL kicsit nő, körülbelül 21-re
- A CTL alig mozdul, 20 körül marad, mert egyetlen átlagos hét csak kis része egy 42 napos átlagnak
- A TSB körülbelül −1: a gyorsabb átlag egy hajszállal a lassabb felett van
2. hét: nagyobb rögzített terhelés
Alex beiktat egy negyedik futást, és növeli az intenzitást. Heti stressz: 220.
- Az ATL megugrik, körülbelül 30-ra
- A CTL emelkedni kezd, körülbelül 22-re
- A TSB lecsökken, körülbelül −8-ra: a gyorsabb átlag a lassabb fölé kerül
3. hét: a legnagyobb rögzített terhelésű hét
Alex eddigi legnagyobb hete: öt futás, köztük egy hosszú futás és egy intervallumedzés. Heti stressz: 300.
- Az ATL csúcsra ér, körülbelül 39-en
- A CTL tovább emelkedik, de lassan, körülbelül 25-re
- A TSB egyértelműen negatív, körülbelül −13: nagyobb a különbség a gyorsabb és a lassabb átlag között
4. hét: kisebb rögzített terhelés
Alex visszavesz három könnyű futásra. Heti stressz: 100.
- Az ATL gyorsan csökken, egyetlen hét alatt körülbelül 39-ről körülbelül 22-re
- A CTL alig csökken, körülbelül 24-re: három keményebb hetet gyűjtött be, és csak egy könnyűt veszített
- A TSB enyhén pozitívba fordul, körülbelül +1: a gyorsabb átlag a lassabb alá esett
Ez az a matematikai mintázat, amely a ráhangolódás idején gyakran megjelenik. A gyorsabb átlag hamarabb reagál a könnyebb hétre, a lassabb kevésbé változik. Az edzők ezt a mintázatot a sportoló céljaival és közvetlen visszajelzéseivel együtt értelmezhetik, de a modell önmagában nem állapítja meg senki fizikai állapotát, és nem jósolja meg a teljesítményét.
A matek (nem kötelező, de hasznos)
Ha érdekelnek a tényleges számítások:
A napi edzésstressz sportáganként változik. Kerékpározásban ez a teljesítményen alapuló TSS (Training Stress Score), futásban a tempón alapuló rTSS. Pulzusszám alapú edzésnél a hrTSS vagy a TRIMP (Training Impulse), amely a pulzusszámon, az időtartamon és az intenzitáson alapul.
CTL = tegnapi CTL + (mai stressz − tegnapi CTL) ÷ 42
ATL = tegnapi ATL + (mai stressz − tegnapi ATL) ÷ 7
Ezek exponenciálisan súlyozott mozgóátlagok (EWMA). A 42 és a 7 időállandó: azt határozzák meg, milyen gyorsan reagál az egyes átlag az új rögzített terhelésre. Hosszabb időállandóval lassabb, egyenletesebb, rövidebbel gyorsabb, érzékenyebb átlagot kapunk.
Pihenőnapokon az edzésstressz 0, ezért:
- a CTL kicsit csökken a 0 felé
- az ATL gyorsabban csökken a 0 felé
- a TSB nő, mert az ATL általában gyorsabban esik, mint a CTL
Kemény edzésnapokon az edzésstressz magas, ezért:
- a CTL kicsit feljebb araszol
- az ATL megugrik
- a TSB csökken, mert az ATL általában gyorsabban nő, mint a CTL
A reagálási sebesség különbsége teszi hasznossá a két rögzített terhelési mintázat összevetését.
Honnan ered a CTL és az ATL?
A történetileg fitnesz–fáradtság modellként ismert megközelítés Banister és munkatársai 1975-ös sporttudományi kutatásaiból indult. Sokáig főként tudományos elképzelés maradt, amíg Dr. Andrew Coggan a TrainingPeaksen keresztül át nem ültette a kerékpáros gyakorlatba. A teljesítménymérők adatai lehetővé tették, hogy a rögzített tekerésekből, ne laboratóriumi mérésekből számoljanak egységes edzésstressz-bemenetet.
A TrainingPeaks tette népszerűvé a Performance Management Chartot (PMC), amely a CTL, az ATL és a TSB alakulását ábrázolja az idő függvényében. Az állóképességi edzők bevett eszközévé vált az edzésblokkok és a ráhangolódás tervezéséhez. Ha hallottál már kerékpáros vagy triatlonedzőt arról beszélni, hogy „építeni kell a CTL-t” vagy „kezelni kell a TSB-t”, erre gondolt.
Azóta a CTL és az ATL modellezése főként az állóképességi sportok eszköze maradt. Kerékpárosok, futók, triatlonosok és úszók rendszeresen használják. Az erősportolók és a hibrid sportolók többnyire nem, mert a hagyományos modellben nincs egyszerű módja annak, hogy egy guggolós edzést ugyanabban az „edzésstressz”-egységben fejezzünk ki, mint egy kerékpározást.
A gond: az erősítő edzés nem illik a klasszikus modellbe
A hagyományos CTL- és ATL-modellezés a pulzusszámból vagy a teljesítményből becsüli az edzésstresszt. Ezek a folyamatos jelek a rögzített állóképességi edzésekhez illenek.
Az erősítő edzésnél ez a modell nem működik:
A pulzusszám nem írja le a súlyzós munkát. Egy sorozat guggolás alatt a pulzusszám megemelkedhet, majd a sorozatok közti pihenőben lecsökken. Egy edzés átlaga nem tartalmazza azt, amit egy erősítő edzésnapló rögzít: a gyakorlatot, a súlyt, az ismétlésszámot és a sorozat típusát.
A teljesítményt senki nem méri. A kerékpárosoknak van teljesítménymérőjük, a futóknak tempóalapú becslésük. A rúddal végzett guggolásra nincs szabványos teljesítménymérő. A súlyból, az elmozdulásból és az ismétlésszámból kiszámolható a végzett munka, de ahhoz, hogy ebből a kerékpáros TSS-sel összevethető stresszpontszám legyen, más megközelítés kell.
Egyetlen összesített értékből nem látszik, mely izmok dolgoztak. A CTL és az ATL is egyetlen számmá sűríti a terhelés történetét. Ebből a számból nem derül ki, milyen gyakorlatokat végeztél, és mely izomcsoportokra jutott a terhelés.
Ezért kell az erősítő edzésnek saját terhelésbecslés, mielőtt bekerülhetne egy összesített modellbe, és ezért kell az izmonkénti nézethez külön modell is.
Hogyan használja az Incredible a rögzített edzésterhelést?
Az Incredible minden edzéssel kapcsolatos pontszámához ugyanazt a napi terhelést használja. Így kapcsolódnak egymáshoz az elemek:
1. Az Edzésterhelés a napi edzésedből indul. A kardioterhelés az edzés időtartamán és a pulzusszám szerinti intenzitáson alapul. Az erősítő terhelés a naplózott sorozataidból jön: a gyakorlatból, a súlyból, az ismétlésszámból és a sorozat típusából. Az edzésen kívüli mozgás is beszámít: az a pulzusszám az edzésperceid alatt, amelyet az Apple Watch edzésen kívül rögzít, például egy tempós séta közben, amelyet nem indítottál el edzésként. Az Incredible ezeket összeadja, és a napi Terhelést egy 0–100 közötti görbén mutatja. Ez a szám nem százalék, és nem is fizikai maximum.
2. A Friss terhelés a gyorsabb átlag. Az Incredible a napi terhelésből 7 napos időállandójú súlyozott átlagot számol. A közelmúlt napjai nagyobb súllyal számítanak, de ez nem egyszerű, hét naptári napos ablak.
3. A Fitnesz a lassabb átlag. Egy második súlyozott átlag 42 napos időállandót használ. Az Incredible ezt Fitneszként mutatja 0 és 100 között, az Edzésegyensúly oldalon pedig Edzésalapként. Az Apple Health előzményeidet olvassa, így akár több hónapnyi korábbi edzéssel is indulhat. A Fitnesz a rögzített edzésekből idővel felépített edzettséget jelenti, nem a teljes fizikai erőnlétet.
4. Az Edzésegyensúly a két átlagot veti össze. Az Edzésegyensúly a Friss terhelést elosztja az Edzésalappal. Nagyon kicsi alapnál, vagyis új vagy hiányos előzmények esetén szám helyett azt írja ki: Még nincs alap. A TSB-hez hasonlóan a közelmúlt rögzített edzései és a hosszabb távú mintázat viszonyát írja le, csak különbség helyett arányként. Nem jósol sérülést vagy túledzettséget.
5. A Kardioterhelés és az Izomterhelés kettébontja a hetet. A Fejlődés oldalon a Kardioterhelés a szívedre, az Izomterhelés az izmaidra jutó terhelést mutatja az elmúlt hét napból, mindkettőt a szokásos hetedhez mérve.
6. Az Izomfrissesség izomról izomra halad. A naplózott sorozataidból és a kardióból megbecsüli, mely izmaid edzhetők, és melyeknek kell még pihenés, a saját szokásos értékeidhez mérve. Ez az edzésnaplódon alapuló becslés, nem az izom mérése.
7. A Napi forma összegzi a jeleket. A Napi forma minden reggel az alvásodból és az éjszakai mérésekből indul: a HRV-ből, a nyugalmi pulzusszámból, a testhőmérsékletből és a percenkénti légzésszámból, mindegyiket a saját szokásos tartományodhoz mérve. A nap folyamán a mai edzés, a mozgásod és a napközbeni stressz csökkenti, és az edzés többet von le, ha a Friss terhelés az alapod felett van. A pontszám oldalán látod, mi javította és mi rontotta a Napi formádat. A véroxigénszint külön életjelként jelenik meg, és nem befolyásolja a pontszámot.
Ezek a nézetek nem bizonyítják a regenerálódást, nem jósolnak sérülést vagy túledzettséget, és nem írnak elő edzést.
Az Apple Watch Series 12 és az Ultra 4 már saját, Apple-féle napiforma-pontszámmal rendelkezik. Az Incredible régebbi órákon is ad naponta Napi forma-pontszámot, a Series 4-től kezdve ingyen. Magán az órán a pontszám a watchOS 11-et futtató Series 6-tól kezdve látszik. Nézd meg, mit kap az órád.
Miért fontos ez annak is, aki nem versenyez?
Nem kell versenysportolónak lenned ahhoz, hogy hasznát vedd az edzésterhelés modellezésének. Az elvek mindenkire érvényesek, aki rendszeresen mozog:
Rövid és hosszú mintázatok összevetése. A gyorsabb átlag hamar reagál, ha a rögzített terhelés nő vagy csökken. A lassabb átlag fokozatosabban változik. A kettő viszonya láthatóvá teszi, ha változik az edzésmintázat, anélkül hogy fáradtságot, sérülést vagy túledzettséget diagnosztizálna.
A rögzített előzmények megértése. Ha a lassabb átlag egyenletes, az azt jelenti, hogy a rögzített edzéselőzményeid stabilak voltak. Nem bizonyítja, hogy a fizikai erőnléted megrekedt.
A könnyebb időszakok észrevétele. Ha a rögzített terhelés csökken, a gyorsabb átlag általában előbb esik, mint a lassabb. A modell megmutatja ezt a változást, de nem jósolja meg, hogyan fogod érezni magad, vagy hogyan fogsz teljesíteni.
Visszatérés egy szünet után. A rögzített terhelés nélküli napokon mindkét átlag csökken, a gyorsabb hamarabb. Ez az edzésnaplót írja le; nem dönti el, milyen visszatérési terv biztonságos vagy megfelelő.
Gyakori tévhitek
„A magasabb CTL mindig jobb.” Nem. A magasabb érték azt jelenti, hogy több modellezett edzésstressz halmozódott fel. Nem egészségügyi osztályzat, nem biztonsági küszöb, és nem ranglista.
„A negatív TSB azt jelenti, hogy túledzett vagyok.” Nem. Azt jelenti, hogy a gyorsabb átlag a lassabb felett van. A szám önmagában nem diagnosztizálja a túledzettséget.
„A TSB megmondja, mit csináljak ma.” Nem. A rögzített terhelést írja le. Egy edzéssel kapcsolatos döntés a céljaidtól, a tüneteidtől, a fájdalomtól, a szakértői tanácsoktól és olyan információktól is függ, amelyek nincsenek benne a modellben.
„A nulla terhelésű nap hiányzó adat.” Nem mindig. Egy teljes, edzés nélküli nap nullával számít. A hiányzó, részleges vagy még frissülő edzésadat viszont nem nulla, hanem nem elérhető, így a hiányos naplózás hiányos képet ad.
Első lépések
Ha még sosem foglalkoztál az edzésterhelés modellezésével, itt egy gyakorlati kiindulópont:
-
Rögzítsd rendszeresen az edzéseidet. A modellnek adat kell. A kardióedzéseidet rögzítsd Apple Watch-csal, a súlyzós gyakorlataidat pedig naplózd sorozatonként. Ahol az adatokban rés van, ott a modellben is.
-
A mintázatokat figyeld, ne egyetlen napi számot. Hosszabb távon látszik, hogyan mozgott a gyorsabb átlag a lassabbhoz képest. Ez nem dönti el, hogy a fizikai erőnléted épül, szinten marad vagy romlik.
-
Háttérinformációként kezeld az eredményt. Az edzésterhelési modellek a rögzített adatokat írják le. Nem írnak elő edzést, nem állapítják meg, mi biztonságos, és nem helyettesítik sem a saját érzéseidet, sem egy képzett szakember tanácsát.
-
Ne a számokat hajszold. A CTL nem ranglista. Az értéke a számítás módjától, az adatok lefedettségétől és az adott ember előzményeitől függ, így a magasabb szám nem feltétlenül jobb.
Az Incredible az Apple Watch-edzéseidből, a naplózott erősítő edzéseidből és az edzésen kívüli mozgásodból számolja ki a terhelésedet. Nem kell értened a matekot ahhoz, hogy eligazodj a Terhelés, a Fitnesz, az Edzésegyensúly, az Izomfrissesség vagy a Napi forma értékein. Az Incredible ingyenes. Töltsd le az Incredible-t az App Store-ból.
A lényeg
A CTL és az ATL modellezése régóta része az állóképességi edzői munkának, mert láthatóvá teszi a gyorsabb és a lassabb edzésmintázatokat. Ahhoz, hogy az ötlet az erősítő és a hibrid edzésre is működjön, a naplózott edzőtermi munkához terhelésbecslés kell, és nem lehet az edzés közbeni pulzusszámot az egész edzésnek tekinteni. Az Incredible a kardiót, a naplózott súlyzós gyakorlatokat és a hétköznapi mozgást egyetlen napi terhelésbe vonja össze, majd ezt használja a Fitnesz, az Edzésegyensúly és a Napi forma számításához.
Nem kell sporttudóssá válnod. A hasznos gondolat egyszerű: az egyik átlag gyorsan változik, a másik lassan. A kettő viszonya háttérinformációt ad, a reggeli kép többi részét pedig az alvás és az éjszakai mérések egészítik ki a Napi formában. A döntés arról, mit csinálsz, a tiéd marad.